A pápa gyors megválasztása és a Katolikus Egyház prioritásai

A legutóbbi pápai konklávé gyors lezárása arra utal, hogy a választó bíborosok között már a kezdetektől fogva jelentős számú egyetértés alakult ki Robert Prevost személyével kapcsolatban, mint aki a legjobban felkészült arra, hogy szembenézzen a pápai feladatokkal. Az egyház legutóbbi választása előtt, a bíborosok hivatalos megbeszéléseinek és informális vacsoráinak során, világossá vált, hogy két kulcsszó folyamatosan felmerült: „folytonosság” és „egység”. A bíborosok között sokan elismerték, hogy Ferenc pápa olyan kezdeményezéseket indított el, amelyek jelentős hatással voltak a társadalom peremén élők, a katolikus világ peremén lévők, valamint a hitüket elhagyók felé történő kinyújtott kéz révén. Nagyra értékelték, hogy Ferenc pápa a némák hangja kívánt lenni, és a szegényekre, valamint a sorsukban kiszolgáltatott emberekre összpontosított.

Ugyanakkor érződött a vágy, hogy lépéseket tegyenek a különböző gondolkodású csoportok közötti (néha nagyon nyilvános) megosztottság megszüntetésére, amelyet gyakran tradicionalista és progresszív irányvonalakként jellemeztek. Ebben a kontextusban kezdett el Robert Prevost neve komoly jelöltként felmerülni. Ő az, aki a háttérben támogatta Ferenc pápát, de a különböző frakciók számára mégis elfogadható volt, mint aki a sajátjaik közé tartozik. Az egyház arra bízta a választó bíborosokat, hogy ne csupán az intézmény és a katolikus hívek szükségleteit vegyék figyelembe, hanem az emberiség igényeit is egy nehéz időszakban, amelyet háborúk és megosztottság jellemez. Robert Prevost, az Egyesült Államok és Peru állampolgárságával rendelkező bíboros, akit otthon érezte magát Észak-amerikai kollégái mellett éppúgy, mint latin-amerikai társai között, olyan személynek bizonyult, aki a pápasága alatt összekötheti a különböző világokat.

Ferenc pápát néha azzal vádolták, hogy nem tudott több szövetségest nyerni az Egyesült Államokban a migráció, a klímaváltozás és az egyenlőtlenség nagy kérdéseiben, mivel nem értette meg a legjobban működő kommunikációs módszereket. A bíborosok között az a fő elvárás, hogy a következő pápának „folytonosságot” és „egységet” kell képviselnie, Leo XIV, a megválasztott pápa beszédében, amelyet Szent Péter erkélyéről mondott el, erős nyomokat adott arra, hogy miért választották őt a bíborosok. Beszédében a „hídépítés” és az emberek globális szinten való „egységéről” beszélt, amely Ferenc pápa szellemiségét idézte fel, és az egységet mint a legteljesebb formát említette.

Az új pápa múltját a kezdeti időszakban alaposan meg fogják vizsgálni. Politikai nézeteit elemezni fogják, a visszaélések kezelésében elért eredményeit meg fogják tárgyalni, és az évek során tett megjegyzéseit a társadalmi kérdésekről is figyelemmel kísérik. Ezen információk nagy része már nyilvános, így feltételezhető, hogy a bíboros választók úgy érezték, hogy Prevost múltjában nincs olyan súlyos tényező, amely gátolná őt abban, hogy vezesse a katolikus egyházat, és betöltse a globális morális hang szerepét, amelyre szükségük volt.

Hatalmas kihívások várnak rá, de a konklávé mindössze négy szavazat után történő gyors döntése erős mandátumot biztosít számára a pápaságához. Észak-Írország katolikus közösségei is reagáltak a hírre, hogy új pápa került a trónra. Brian McGinley atya kifejtette, hogy úgy érzi, Leo XIV igazi hangot fog adni a hatalomnak pápaként. Az új pápa támogatta elődjét, és a figyelem most arra irányul, hogy folytatja-e az egyházi reformokat. Robert Prevost, aki Chicago-ban született, az első észak-amerikai pápa, akit megválasztottak.

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/c4g2epnpr3ko