Kísérlet a tengeri szén-dioxid eltávolítására az Egyesült Királyságban
Egy forradalmi projekt indult el Anglia déli partvidékén, amely a tengervízből kívánja eltávolítani a szén-dioxidot. A SeaCURE néven ismert kis pilot programot az Egyesült Királyság kormánya finanszírozza, részeként annak az erőfeszítésnek, hogy új technológiákat találjanak a klímaváltozás elleni küzdelemhez. A klímakutatók széles körben egyetértenek abban, hogy a legfontosabb feladat a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése, amely a globális felmelegedés fő oka. Ugyanakkor sok tudós úgy véli, hogy a megoldás része lesz a már kibocsátott gázok egy részének megkötése is. Ezeket a projekteket, amelyeket szén-dioxid megkötésnek neveznek, általában vagy a kibocsátások forrásnál történő megfogására, vagy a levegőből történő eltávolítására összpontosítanak. A SeaCURE érdekessége abban rejlik, hogy azt vizsgálja, vajon hatékonyabb lenne-e a bolygó felmelegedésért felelős szén-dioxidot a tengervízből eltávolítani, mivel a vízben lévő koncentrációja nagyobb, mint a levegőben.
A projekt helyszínére való eljutáshoz a Weymouth Sealife Centre mögé kell menni, ahol egy figyelmeztető tábla figyelmeztet: „Vigyázat: Moray angolnák haraphatnak”. A projekt célja, hogy kiderítse, vajon a tengervízből való szén-dioxid eltávolítása költséghatékony módja lehet-e a klímát melegítő gáz, a CO2 légköri mennyiségének csökkentésére. A SeaCURE folyamata során a tengervizet először úgy kezelik, hogy az savasabbá váljon, ami arra ösztönzi a vízben oldott szén-dioxidot, hogy gáz halmazállapotúvá alakuljon, így a levegőbe távozik. A projekt vezetője, Tom Bell professzor a Plymouthi Tengeri Laboratóriumtól bemutatja a helyszínt, ahol a folyamat során az átlátszó víz egy nagy rozsdamentes acél tartályba kerül, amely maximalizálja a savas tengervíz és a levegő közötti érintkezést.
Bell professzor elmagyarázza, hogy amikor a szénsavas üdítőt kinyitjuk, az buborékosodik, és a CO2 kiáramlik. A SeaCURE célja, hogy a tengervizet széles felületen elosztva gyorsan engedje ki a szén-dioxidot. A levegőbe kerülő CO2-t elszívják, majd kókusz héjból készült szénnel koncentrálják, hogy később tárolni tudják. A CO2-mentesített tengervízhez alkáli anyagot adnak, hogy semlegesítsék a savasítást, majd ezt követően visszabocsátják a tengerbe, ahol az újra elkezdi felszívni a légkörből a CO2-t, hozzájárulva ezzel a globális üvegházhatású gázok csökkentéséhez.
Bár már léteznek fejlettebb szén-dioxid megkötési technológiák, amelyek közvetlenül a levegőből távolítják el a CO2-t, Paul Halloran doktor, a SeaCURE projekt vezetője elmondja, hogy a tengervíz használatának előnyei is vannak. „A tengervízben a szén-dioxid mennyisége körülbelül 150-szer nagyobb, mint a levegőben” – mondja Halloran. Azonban hangsúlyozza, hogy a tengervízzel való munka más kihívásokat is jelent, például az energiaigényt, amely szükséges a kívánt termékek előállításához.
Jelenleg a projekt évente legfeljebb 100 tonna CO2-t távolít el, ami elenyésző mennyiség, kevesebb, mint amit egy kereskedelmi repülőgép bocsát ki az Atlanti-óceán átszelésekor. Azonban a SeaCURE mögött állók hisznek abban, hogy a világ óceánjainak mérete miatt a projekt potenciális lehetőségeket rejt. A SeaCURE a brit kormánynak benyújtott anyagában kijelenti, hogy a technológia akár 14 milliárd tonna CO2-t is képes lenne eltávolítani évente, ha a világ tengerfelszínének 1%-át feldolgoznák. Ehhez azonban a teljes szén-dioxid eltávolítási folyamatot megújuló energiaforrásokkal kellene működtetni, például úszó napelemek segítségével.
A szén-dioxid eltávolítása elengedhetetlen a nettó zéró kibocsátás eléréséhez, amely szükséges a további felmelegedés megakadályozásához – mondja Oliver Geden doktor, aki az Éghajlat-változási Kormányközi Testület tagja és a szén-dioxid megkötés szakértője. A SeaCURE projekt 3 millió font támogatást kapott a kormánytól, és az Egyesült Királyságban 15 olyan pilot projekt egyike, amely a szén-dioxid megkötésére és tárolására irányuló technológiák fejlesztését célozza. Az energiaügyi miniszter, Kerry McCarthy is hangsúlyozta, hogy a légkörből történő üvegházhatású gázok eltávolítása elengedhetetlen a nettó zéró eléréséhez, és az ilyen innovatív projektek fontos szerepet játszanak a szükséges zöld technológiák kifejlesztésében.
A projekt környezeti hatásait is meg kell vizsgálni, hiszen a nagy mennyiségű alacsony szén-dioxid tartalmú víz milyen hatással lehet a tengeri élőlényekre. Weymouthban a víz ilyen kis mennyiségben, ahogyan azt a projekt végzi, valószínűleg nem okoz problémát. Guy Hooper, az Exeteri Egyetem PhD hallgatója a laboratóriumban vizsgálja a tengeri élőlényekre gyakorolt hatásokat. Korai jelek arra utalnak, hogy a nagy mennyiségű alacsony szén-dioxid tartalmú víz hatással lehet a környezetre, de vannak lehetőségek a hatások mérséklésére is. Az innovatív technológiák fejlesztése tehát nemcsak a klímaváltozás elleni küzdelem szempontjából fontos, hanem a tengeri ökoszisztémák védelme érdekében is.
Ezeket is érdemes megnézni
XIV. Leo pápa új korszakot hirdet a katolikus egyházban
Amerika és Nagy-Britannia megállapodott az autók és fémek vámjainak csökkentéséről
