
Kolumbia szélfarmjai: ígéretek és kihívások az őslakosok számára
José Luis Iguarán, a La Guajira északi Kolumbia területén élő Wayuu indián közösség tagja, nap mint nap szembesül a hatalmas szélturbinák látványával, amelyek egy sorban helyezkednek el az arid tájon, egészen a Karib-tengerig. A Wayuu népcsoport évszázadok óta él ebben a száraz félszigeten, ahol kecskéket tenyésztenek, földet művelnek, sót bányásznak és halásznak. La Guajira a Kolumbia egyik legnagyobb szélenergiával rendelkező régióvá vált, amelynek szélereje a megújuló energiaforrások felé való elmozdulás középpontjába került. Azonban ez a zöld ambíció nem mentes a helyiek ellenállásától és aggodalmaitól, akiknek területe mélyen összekapcsolódik kulturális hagyományaikkal és a természettel való szoros kapcsolatukkal.
Iguarán elmondása szerint, amikor reggel felébred, már nem a fákat látja, hanem a turbinák zúgását hallja. A közössége most megosztja területét a Guajira 1 névre keresztelt szélerőművel, amely Kolumbiában az egyik első működő szélerőmű. Jelenleg további 15 szélerőmű építése is folyamatban van La Guajirában, és még sok más tervezett projekt van. Az éjszakai zúgás zavarja az álmaikat, ami a Wayuu számára különösen fontos, mivel álmaik szentnek számítanak.
A Wayuu, akiket Kolumbiában körülbelül 380 000 főre becsülnek, különböző hagyományokkal és hiedelmekkel rendelkeznek. Az álmaik a szellemi világ hídját jelentik, ahol üzeneteket kapnak őseiktől, amelyeket a család belső körében értelmeznek. A Guajira 1 szélerőmű által nyújtott előnyök, mint a tiszta ivóvízhez való hozzáférés, jobb utak, valamint szilárd tégla házak, amelyek a hagyományos agyag- és kaktusz épületek helyébe léptek, segíthetnek a közösség fejlődésében. Az Isagen, a projekt mögött álló kolumbiai cég, évente díjat fizet a helyi közösségeknek a szélerőműért, valamint az éves villamosenergia-bevételek egy részét és a szén-dioxid-kibocsátás kereskedelméből származó bevételek 20%-át is.
Bár Iguarán optimista a projektek potenciálját illetően, nem mindenki osztja lelkesedését. Aaron Laguna, egy Wayuu halász, aki a Cabo de la Vela part menti faluban él, aggodalmát fejezi ki, hogy a szélerőművek tiszta energiát termelnek, de feszültségeket és megosztottságot okoznak a Wayuu közösségek között. Az ő közössége is tárgyalásokat folytat egy közeli szélerőmű építéséről, és korábban már látta, hogy mások panaszkodtak a projektek átláthatóságának hiányára, a rossz kompenzációra, a kulturális normák tiszteletben tartásának elmulasztására és a korrupcióra.
A helyi közösségekkel való konfliktusok és a szélerőművek körüli viták már eddig is feszültségeket okoztak. Az Indepaz, egy kolumbiai think tank, amely az energiaátmenetet és hatásait kutatja, hangsúlyozza, hogy Kolumbiában nincs megfelelő jogi keret az ilyen projektek környezeti és társadalmi hatásainak felmérésére. 2024 decemberében a spanyol EDP Renováveis lemondott két szélerőmű építési terveiről, mivel a projekt már nem volt gazdaságilag életképes. A helyi indián közösségek számának megduplázódása és az ebből fakadó kompenzációs igények miatt a projekt leállt.
A konfliktusok elkerülése érdekében a társaságoknak, mint például az AES Kolumbia, ami a legnagyobb szélerőmű-klasztert fejleszti La Guajíraban, hangsúlyozniuk kell a helyi közösségekkel való nyílt párbeszédet és a fair kompenzációt. Azonban a helyi közösségek és a cégek közötti szakadék még mindig jelentős. A Wayuu kultúrában a szél nem csupán egy erőforrás, hanem emberekként tekintenek rá, míg a cégek és a kormány a szél energiáját a környezetvédelmi előnyök és nyereség szempontjából értelmezik.
Miközben Kolumbia energiaellátása viszonylag tiszta, a legnagyobb kihívás a vízszint csökkenéséből adódó energiahiány kockázata. A szélerőművek telepítése sok reménnyel jár, de a helyi közösségek, mint a Wayuu, még mindig aggódnak, hogy a fejlődés ígérete ellenére nem részesülnek a termelt energiából. A jövőjük, valamint a megújuló energiaforrások kiaknázásának előnyei kérdésessé váltak, és sokan attól tartanak, hogy a fényes jövő helyett a sötétségbe maradnak.

