Óriás tintahal felvétele az óceán mélyén

Egy különleges és lenyűgöző felfedezés történt a Dél-Atlanti-óceán mélyén, ahol a tudósok először rögzítették a kolosszális tintahal természetes élőhelyén készült felvételt. Az esemény igazi tudományos mérföldkő, hiszen a kolosszális tintahal felfedezése óta, amely egy évszázaddal ezelőtt történt, ez az első alkalom, hogy élőben, természetes környezetében tudták megfigyelni ezt a különös és titokzatos élőlényt. A felvétel egy 30 cm hosszú fiatal példányról készült, amelyet 600 méteres mélységben észleltek a Dél-Sandwich-szigetek közelében.

A kutatást a Essexi Egyetem tudósai vezették, és a felvételeket márciusban készítették el, egy 35 napos tengeri élet keresésére irányuló küldetés részeként. A kutatók becslése szerint a kolosszális tintahal akár 7 méter hosszúra is megnőhet, és súlya elérheti az 500 kilogrammot, ezzel a Föld legnehezebb gerinctelen állatává válik. A kutatás során a Schmidt Ocean Institute Falkor (too) nevű hajójának legénysége egy távirányítású járművet használt a tintahal észlelésére. Dr. Michelle Taylor, a kutatás vezető tudósa, elmondta, hogy a csapat kezdetben nem volt biztos abban, hogy pontosan mit is látnak, de a tintahal szépsége és különlegessége miatt úgy döntöttek, hogy rögzítik.

A felvételt később Dr. Kat Bolstad, a kutatócsoport másik tagja is megerősítette, aki kiemelte, hogy korábban a tintahalakkal való találkozások főként a bálnák és tengeri madarak gyomrában talált maradványok formájában valósultak meg. „Izgalmas látni az első in situ felvételt egy fiatal kolosszális tintahajról, és megható gondolni arra, hogy ezek az állatok nincsenek tisztában az emberi létezéssel” – mondta Bolstad. A kolosszális tintahal életciklusáról még nagyon keveset tudunk, de a fiatal példányok átlátszó megjelenése idővel eltűnik.

A faj egy másik jellegzetessége a karjaik közepén található kampók, amelyek segítik őket a zsákmány elfogásában. Korábban már rögzítették a kolosszális tintahalak haldokló példányait, de élőben, mély vízben eddig soha nem látták őket. A Természettudományi Múzeum szerint nehéz megbecsülni a kolosszális tintahal globális populációját, mivel a megfigyelések hiánya miatt az intézmény 2022-ben arra figyelmeztetett, hogy ezek a hatalmas gerinctelenek még mindig a legenda és a valóság határvonalán egyensúlyoznak.

A tudósok azt is hozzátették, hogy januárban sikerült rögzíteniük egy glaciális üvegtintahal legelső felvételét is. Dr. Jyotika Virmani, a Schmidt Ocean Institute ügyvezető igazgatója megjegyezte, hogy „két különböző tintahal első és egymást követő megfigyelése figyelemre méltó, és azt mutatja, hogy mennyire keveset láttunk a déli óceán csodálatos lakóiból”. Hozzátette, hogy ezek a felejthetetlen pillanatok folyamatosan emlékeztetnek minket arra, hogy az óceán tele van még felfedezésre váró titkokkal.

A kutatások célja, hogy jobban megértsük a tengeri ökoszisztémákat és a bennük élő fajokat, hiszen ez a tudás segíthet a jövőbeli védelmi intézkedések kidolgozásában is. A Schmidt Ocean Institute és a Essexi Egyetem együttműködése nemcsak a kolosszális tintahal megfigyelésére korlátozódik, hanem a tengeri élővilág sokszínűségének megőrzésére is. A tudósok remélik, hogy a jövőbeli kutatások révén még több rejtélyt tudnak felfedni az óceán mélyén élő csodálatos lények életéről.

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/c99pg13yv32o