Hőszigetelés régen és ma

A régi időkben a legtöbb házat nagy kövekre építették, és csak néha kerültek oszlopos alapokra. Eleinte a süllyesztett verem házak voltak divatban, ahol a hőszigetelést maga a föld oldotta meg. Ezt követték a vályoggal borított parasztházak, ahol először jelentek meg a szobák, és a hőszigetelésre maga a kályha vagy kandalló gondoskodott, ami a közös beszélgetésre és mesélésre is megfelelt.

Mivel a fűtőberendezésekből csak fűrészpor és szalma állt rendelkezésre, ami nem maradhatott sokáig a házon kívül, a kerületi altalajt homokkal borították, közepes méretű kövekkel töltötték fel, és így tovább. Ugyanakkor az aljzat fagy és nedvesség elleni védelmének problémáját is megoldották, ami azt jelenti, hogy az aljzat tartóssága megnövekedett.

Az emberek rájöttek, hogy a hőszigetelés legjobb módja az egyrétegű vagy kétrétegű rönkpadló lerakása volt. A választás a felhasznált deszka vastagságától függött. Ebben az esetben a gerendák közötti távolság is fontos. Amikor egy olyan házat készítettek, amelynek padlóját rönkfákra helyezték, a deszkákat közvetlenül a gerendákra kellett tenniük. Ebben az esetben a gerendák közötti távolság nem haladhatta meg a 0,6 m-t.

A rönkház padlójának kétrétegű változata azt feltételezi, hogy a szerkezetében aljzat van. Ezt a gerendáknak a nyers deszkákhoz való rögzítésével egyidejűleg végezték. A nyers deszkákra hőszigetelő réteget fektettek, ami bármilyen fóliából vagy duzzasztott agyagból készült hőszigetelő anyag lehetett. A szakemberek azt javasolták, hogy ilyenkor a réteg vastagsága ne lépje át a 80 mm-t.

Milyen a hőszigetelés ma

Azóta bizony sok víz lefolyt a Dunán. Ma a hőszigetelés alatt minden olyan tevékenységet értünk, amelynek célja a hőátadás vagy az energiaátadás csökkentése a hővel érintkező vagy különböző hőmérsékletű tárgyak között.

Egy otthon vagy helyiség hőszigeteléséhez számos olyan anyag és beépítési technika van forgalomban, amelyeket falakra, mennyezetekre, tetőkre lehet alkalmazni annak érdekében, hogy a téli hónapokban minimalizálják a hőveszteséget, a nyári hónapokban pedig a hőnyereséget. A hőszigetelés két fő kategóriába sorolható:

Szintetikus szigetelők: Ezek szintetikus anyagokból, például műanyagból, kőolajból kinyert polimerekből készült szigetelők, amelyek alacsony költség mellett nagy teljesítményt nyújtanak.

Természetes szigetelők: Az ökológiai szigetelőknek is nevezett szigetelőanyagokat egyre gyakrabban használják, mivel a környezetvédelmi szempontok ma már minden épülettípusban fontos szerepet játszanak. Ezt a szigeteléstípust az jellemzi, hogy nem tartalmaz semmilyen adalékanyagot, újrahasznosítható és biológiailag lebomló.

Ásványgyapot: Ezt a szigeteléstípust kiváló hőszigetelő tulajdonsága jellemzi, de hangszigetelőként is működik, és éghetetlen tulajdonsága miatt jó védelmet nyújt a tűz ellen. A leggyakoribb a kőzetgyapot és az üveggyapot.

Szendvicspanelek: Ez egy általában poliuretánból vagy extrudált polisztirolból készült megoldás, amelyet burkolatokban, homlokzatokban és tetőkben használnak.