Sandra Norak megjárta a poklot, de ma ő az elesettek védőangyala. Saját bőrén tapasztalta meg, mi is az a Helsinki-szindróma, amikor a fogvatartott jobban ragaszkodik a fogva tartójához, mint bárki máshoz.
Családi háttér
Sandra Noraknak soha nem volt könnyű élete. Míg más élte a kamaszok boldog életét, addig ő végtelenül magányos volt. Nem találta meg a helyét az osztálytársai között, mert kiközösítették. Szülei szinte éjjel-nappal dolgoztak, azonban így sem tudták megteremteni azokat az anyagi javakat, melyek nagyon fontosak voltak ahhoz, hogy Sandrát befogadják osztálytársai.
A szülők keresete arra volt csak elég, hogy a kisváros elit középiskolájába be
írassák lányukat. Alig tudták a tandíjat és a különórák magas költségét kinyögni, de már márkás ruhákra, cipőkre, csúcskategóriás okostelefonra, saját kocsira nem tudtak Sandrának pénzt adni.
A jóakaró
Sandra magára maradt, ezért az Interneten próbált barátokat szerezni magának, ami természetesen sikerült is. Megismerkedett valakivel, aki csak rá figyelt, vele beszélgetett. Úgy érezte, csak ez a férfi érti őt meg. A valóság helyett egy álomvilágba menekült a beszélgetések során. Mikor aztán találkozott a nála 20 évvel idősebb férfivel, az rutinjával, jó szövegével teljesen levette a lábáról Sandrát, aki úgy érezte, hogy számára nem létezik már más, megtalálta a nagy Ő-t, álmai hercegét.
A valóság
Elment vele. Pár nap boldogság után azonban a férfi viselkedése megváltozott. Arra kényszerítette, hogy egy éjszakai klubban dolgozzon felszolgálóként, és legyen nagyon kedves a vendégekhez.
Sandrát annyira elvakította a szerelem, hogy évekig nem vette észre, hogy a férfi csak kihasználja. Sandra a végsőkig ragaszkodott szerelméhez. Hat év kellett, hogy ráeszméljen arra, hogy egy bántalmazó függőségi kapcsolatban él, amit szerelemnek gondolt, az csak részéről volt az, a férfi soha nem szerette, csak a rabszolgájának tekintette.
Mikor azonban már tisztán látta a helyzetet, elmenekült, és most életét arra tette fel, hogy a hasonló helyzetben lévő nőkön segítsen, kiemelje őket abból a helyzetből, amibe önhibájukon kívül kerültek.
